HTML

EconMatters

Közpolitika, közgazdaságtan, ösztönzők és politikai kimenetek: "Economics Matters", "Incentives Matter", "Political Economy Matters".

Ez a blog azoknak szól akik hisznek abban, hogy a közpolitikai (public policy) döntéseknek közgazdaságilag megalapozottak kell lenniük: "Economics Matters".

Amikor közgazdasági megalapozottságról beszélek akkor nem pusztán és elsősorban a makrogazdasági stabilitással való összhangra gondolok, hanem inkább arra, hogy a közpolitikáknak ösztönző hatásokon keresztül kívánatos egyéni és társadalmi magatartásokat ("behaviors") szükséges indukálniuk: "Incentives Matter".

Persze csak olyan közpolitikákról érdemes szót fecsérelni, amelyek a politikai rendszer sajátos érdek- és döntéhozatali rendszerében is képesek venni az akadályokat: "Political Economy Matters".

Ez a blog akkor indul amikor egy eddig példátlan mértékű felhatalmazással rendelkező Kormány alakul Magyarországon 2010-ben. Jó lenne ha a blogon érlelődő eszmecsere hozzájárulna azokhoz a közpolitikai vitákhoz, amelyek segíthetik az új Kormányt helyes(ebb) döntések meghozatalában.

Bodor András

Friss topikok

Utolsó hozzászólások

Archívum

Economics Matters - Incentives Matter - Political Economy Matters

2010.06.15. 00:59 EconMatters

Vajon tényleg jobban ösztönzi a foglalkoztatást a járulékok csökkentése, mint az SZJA csökkentése és az összefüggő egykulcsos SZJA?

Címkék: adó szja munkaerőpiac foglalkoztatás egykulcsos adó portfolioblogger

Minden bizonnyal javította Oszkó Péter politikai befolyásoktól független szakértői megítélését, hogy Orbán Viktor 29 pontos csomagja bejelentését követő napon a miniszterelnök beszédét zseniális politikai beszédként aposztrofálta, amely egyszerre nyugtatta meg a piacokat és lelkesítette a kormánypártokra szavazókat. Bár az MTV Ma Reggel című műsorában készült interjú a csomag tartalmával kapcsolatos bizonytalanságokra is felhívta a figyelmet mindent összevetve Oszkó nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a csomag akár jó is lehet. (Talán a közönségre is figyelemmel az ATV Jam című műsorában Bánó Andrással beszélgetve már egy fokkal kritikusabb hangot ütött meg Oszkó.) A nyilván nem a gazdaságpolitikai vitákat élesíteni szándékozó interjú kapcsán most mégis egy olyan Oszkó állításra szeretném felhívni a figyelmet, amellyel érdemes vitába szállni. A volt pénzügyminiszter az egykulcsos adó híveként állította be magát, de azt is állította, hogy az egykulcsos SZJA nem javítja a foglalkoztatottságot, azt az alternatívaként felmerülő járulékcsökkentéssel lehetne elérni.

Magamat nem sorolom az egykulcsos SZJA feltétlen hívei közé. Egy olyan adórendszerben ahol a vagyoni típuaú adók súlya minimális, a fogyasztást terhelő adók regresszívek (mert az alacsonyabb jövedelműek a jövedelmük nagyobb hányadát fordítják fogyasztásra) lenne értelme progresszív típusú jövedelmi adókkal az adórendszer egészét lineárissá tenni. Persze egy második magasabb adókulcsnak nem a jövelemeloszlás derekánál, hanem inkább annak 75-85 %-os magasságánál kellene belépnie. Vegyük észre, hogy a másik jövedelmi típusú adó - a társasági adó - effektíve kétkulcsos progresszív adóvá válik a 29 pontos csomagban által kiterjeszteni javasolt 10%-os kedvezményes adókulcs révén ha a nagyobb vállalkozások tulajdonosait gazdagabbaknak tételezzük fel, mint a kis- és közepes vállalkozások tulajdonosait. Mindazonáltal fogadjuk el, hogy lehet indokolni az egykulcsos SZJA bevezetését mind "a gazdasági növekedés beindításának" a szükségességével, mind annak a söralátétes adóbevallási egyszerűsítési ígérettel való konzisztens mivolta miatt. Egy adójóváírás nélküli rendszerben ahol a kifizetéseknél levonják az egységes SZJA kulcsnak megfelelő adóelőleget az adóbevallás szükségtelenné válik. Azt majd a családmérettől függő preferenciális elem megjelenése teheti megint szükségessé. De maradjunk a tárgynál, tehát egykulcsos SZJA lesz Magyarországon.

Hogyan is szól a leegyszerűsített érvelés amellett, hogy az egykulcsos SZJA nem ösztönzi a foglalkoztatást míg a járulékcsökkentés igen? Egyszerű; mind az SZJA mind a járulékok a munkából származó jövedelmeket terhelik, de az SZJA az munkavállalókra a járadékok többnyire a munkáltatókra rónak ki terheket. Mivel munkahelyeket a munkáltatók teremtenek ezért az ő terheiket kell csökkenteni a foglalkoztatás növekedése érdekében. Jól hangzik, de vajon tényleg megállja a helyét ez az érvelés?

A közgazdasági elmélet szerint kompetitív munkaerőpiaci körülmények közepette a munkáért annak határtermékét fizetik ki kompenzáció gyanánt. A munkabérekre kivetett adók és járulékok bonyolítják a helyzetet. A munkáltatót a bérekre vonatkozó döntései meghozatalánál pusztán az érdekli, hogy a munkaerő bruttó költsége hogyan viszonyul a vállalati tevékenység jövedelmezőségéhez. A munkavállalót ellenben pusztán az érdekli, hogy az összes levonás utáni nettó bére mekkora, illetve esetleg az, hogy a fizetett járulékokért milyen befiztésarányos szolgáltatásra számíthat majd (pl. jövedelemfüggő nyugdíj.)

A bruttó munkaerőköltségre fókuszáló munkáltató és a nettó bérre hegyező munkavállaló megállapodását az alkupozícióik is befolyásolják. A könnyen "lecserélhető" munkavállalóknak a munkára rakódó összes terhet le kell nyelniük; ez SZJA vagy járuléknövekedés esetén csökkenő (reál)bérben ölt testet, míg a jobb alkupozíciójú munkavállalók el tudják érni, hogy a munkáltató állja a munkát terhelő elvonások egy részét.

Összességében tehát az adóék egésze - azaz a bruttó munkaerőköltség és a nettó bér különbsége idérve az SZJA és járulékelvonásokat is - számít akkor amikor a munkát terhelő adó- és járulékváltozások munkavállalókra és munkáltatókra való hatásait elemezzük. Ezzel szemben az, hogy az adó- és járulékelvonást kinek kell fizetnie jogi értelemben nem vagy kevéssé számít. Ez utóbbi paradoxon úgy érthető meg, hogy figyelembe vesszük a (reál)munkabéreken keresztül történő alkalmazkodást is.

Pusztán elméleti szempontból tehát Oszkó Péternek nincs igaza, az egykulcsos SZJA és az általánosan is csökkenő SZJA kulcs ha nem is azonnal, de rövid alkalmazkodási időszak után a munkáltatói terheket is csökkenti és így az ugyanúgy ösztönözheti a foglalkoztatást, mint a járulékok csökkentése. Az SZJA csökkentés egy részét bizony a munkáltatók lenyelhetik és le is fogják nyelni. (Ezen a ponton megérne némi elemzést, hogy a járulékcsökkentésnek az olyan formája - pl. a nyugdíjpénztári befizetések csökkentése -, amely a jövőbeli jövedelmek csökkenéséhez vezet hogyan hat a racionális munkavállalók magatartására, de a vonatkozó eszmefuttatás nem fér bele ebbe a bejegyzésbe. Röviden csak annyit, hogy ez az érvelés is Oszkó állítása ellen szólna.)

Ha az SZJA csökkentés és a járulékcsökkentés alternatívák a foglalkoztatás ösztönzésében akkor érthető, hogy miért az SZJA-hoz nyúl a Kormány néhány héttel a megalakulása után. Az SZJA a költségvetés általános bevételeként jelenik meg, a munkát terhelő járulékok pedig bizonyos állami alrendszereket finanszíroznak, mint az egészségügyi ellátórendszer, a nyugdíjrendszer vagy a foglalkoztatottság javítására hivatott aktív munkaerőpiaci szolgáltatások rendszere. Helyes tehát ha a járulékmértékek változtatására vonatkozó döntések az általuk finanszírozott alrendszerek átalakítására vonatkozó döntésekkel együtt születnek meg. Ezen rendszerek átalakítására vonatkozó részletes elképzeléseivel a Kormány még aligha álhatott volna elő.

Persze a közgazdasági elmélet és az egykulcsos adókhoz kötődő empírikus tapasztalatok nem feltétlenül fedik egymást. A hazai munkaerőpiac kompetitív mivolta is csak egy vad feltételezés, a reálbéreken keresztül megvalósuló alkalmazkodás sebessége is kérdeses, tehát Oszkó pozíciója mellett is hozhatóak fel érvek. Nézzük hát mit mondanak az egykulcsos adó bevezetésének hatásait elemző empírikus tanulmányok. A talán egyik legátfogóbb elemzést a Valutaalap három munkatársa Michael Keen, Yitae Kim és Ricardo Varsano tették le. A szerzők a foglalkoztatásra vonatkozó hatást ugyanolyan vitathatónak és kis volumenűnek értékelik, mint azt a vonatkozó irodalom különben a járulékcsökkentésre vonatkozóan is teszi és példálóznak azzal, hogy a munkaerőpiaci kínálati ösztönző hatás nem volt mérhető az orosz egykulcsos jövedelemadó bevezetéséhez kötődően. Azonban vannak más érdekes és markáns empírikus vonatkozások is. Kiderült például, hogy a feketegazdaság fehéredéséhez az egykulcsos adó tényleg hozzájárult Oroszországban és azt sem biztos, hogy a "flat tax" az alacsonyabb jövedelműeket terheli a magasabb jöveleműeknek kedvezve. Az egykulcsos adó újraelosztási hatása legalábbis kétséges és a gazdaság fehéredésén keresztül az progresszív adóktól elvárt újraelosztási hatást is fejthet ki.

Összefoglalva továbbra is vitatkozom Oszkó Péter véleményével, hogy az egykulcsos adó egyáltalán nem, míg a járulékcsökkentés feltétlenül a foglalkoztatás javulása irányába hat. Ha akár az SZJA vagy a járulékok csökkentésének van foglalkoztatási hozadéka akkor az némi reálbéralkalmazkodási időszak után hasonló hatás persze csökkentés mértékétől függően. A hivatkozott interjúban Oszkó Péter egy olyan állítást is tett, hogy amennyiben az adójóváírás kivezetése a SZJA-ból a minimálbér emelése nyomán nem vezet majd a legalacsonyabb jöveledelműek reálbérének a csökkenéséhez akkor az a vállalkozói terhek növekedésén keresztül a foglalkoztatási helyzet javulása ellen hat. Ennek az állításnak a kivesézése is megérne néhány szót, de ez már egy következő bejegyzés tárgya lesz.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://econmatters.blog.hu/api/trackback/id/tr172082447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KóserKároly 2010.06.15. 08:29:24

Jó kis cikk, gratulálok!

akira2 2010.06.15. 08:53:22

Részemről a gazdaság élénkítésének egyetlen alapelvében hiszek, azaz az egyének belső kényszerében ahhoz, hogy magasabb teljesítményt produkáljanak magasabb elismerés (fizetés, bevétel, profit, stb.) érdekében.

Ez a belső kényszer leginkább gyermekkorban (otthon, iskolában, gyermekközösségben) alakulhat ki, de később, felnőttkorban is "előtörhet" a megélhetés biztosításának egyéni igényével, amennyiben valami (pl. a magas állami elvonás) el nem kedvetleníti az egyént, avagy a hibás szociálpolitika el ki nem öli egyesekből az öngondoskodás igényét... (ld. szocializmus is)

Fentiek alapján tehát egyértelműen a flat adó és járulékrendszerekkel tudok egyetérteni, nem pedig a progresszívvel. A progresszív adózás, de a kizárólag bizonyos jövedelemtipusokat terhelő járulékok rendszerei csupán arra jó, hogy meginduljon egy teljesen felesleges belső adóverseny, az adóoptimalizálás, melyet a kényszervállalkozások és a zsebbe fizetések jellemeznek a leginkább.

A flat adó és járulékrendszer - véleményem szerinti - kívánatos modellje az volna, ha az bármiféle jövedelemszerző tevékenység (munkavállalás, vállalkozás, pénzügyi befektetés, stb.) esetén azonos volna jövedelemadók és járulékok kötelezettsége és szintje.

Pl. egészségbiztosítás: 4%, nyugdíjbiztosítás: 8%, jövedelemadó: 16%.

Amennyiben ezek minden jövedelem (munka, vállalkozás, pénzügyi beketetés, stb) után MINDENKITŐL beszednék, talán még ezekre a kulcsokra sem lenne szükség, és eltűnnének az adóoptimalizálás miatti kényszervállalkozók. A munkaviszony vs. vállalkozói viszony kizárólag jogi/szerződéses kérdés maradna, elveszne az adóoptimalizálás motivációja. A pénzügyi befektetések esetén természetesen a pénzromlással csökkentett, tényleges értéknövekedés lenne az adó és járulék alapja, a pénzromlás után is adót fizetni elég skizofrén helyzet...

Az adó és egyes járulékok szintje pedig társadalmi szükséglet kérdése, azaz mennyi pénz szükséges az állami apparátus fenntartására, mennyi a nyugdíjasok, betegek ellátására... Amennyiben minden jövedelemtulajdonosra egyenlő arányban osztanánk el ezeket a költségeket (nem pedig egyes tipusú jövedelmtulajdonosokra többet, másokra kevesebbet terhelve), fenntarthatóbb egyensúlyi helyzet alakulhat ki.

sirlancelot 2010.06.15. 09:32:50

Sajnálatos módon Magyarországon a rendszerváltás óta igen torz "adózási" térkép alakult ki. A folyamatosan változó szabályok, az eltérő kulcsok, az adózási morál igencsak érdekes felyzetet teremtett. A bevallot jövedelmek terén teljes az átláthatatlanság, a vállalkozó-munakvállaló ellentétet is igencsak sikerült kiélezni az eltérő adózási rendszerekkel és akkor még az eva-ekho párosról nem is beszéltünk. Azzal tudok egyetérteni, hogy a döntések nagy részét az egyénnél kell hagyni a megszerzett jövedelmével kapcsolatban. Mint látjuk a túlzott elvonások kontra elégtelen állami szolgáltatások igen nagy rétegeket tolt át a szürke/fekete gazdasága, jellemzően az állandóan elmondott ezeknek ezért nem adózok szlogenre hivatkozva.
Hiszem, hogy az egyénben akkor alakul ki egészséges adózási morál, ha tudja, az általa viselt teher minden állampolgárra egységesen és ugyanolyan mértékben vonatkozik. Ekkor nincs nagy létjogosultsága annak a jelenleg élő pavlovi reflexnek, hogy minek fizessek, az a másik sem fizet.
Véleményem szerint az állam és kormányzati szervek elsődleges és legfontosabb szerepe adózási területen, hogy egyértelmű, egyszerű és stabil rendszert fektessenek le, amit aztán kőkeményen számon is kérnek. Fontos hogy eljussanak a polgárok odáig, hogy aki nem fizet adót, az a közösségtől lop. Az államnak pedig kőkeményen büntetni kell az így kialakult alacsonyabb és egyszerűbb adót elcsalókat. A vállalkozó réteg is átalakításra szorul véleményem szerint, a minap olvasott statisztika szerint az 1 millió minimálbéres bevallásból csak 200e aki munkavállaló a többi a vállakozói oldalról kerül ki.
Okozhat meglepetést szerintem az egykulcsos adóval beszedett adótömeg, ha mellé kőkemény ellenőrzés párosul.

akira2 2010.06.15. 09:46:19

@sirlancelot:

Abszolúte egyetértek... :)

Vállalkozó vagyok, soha nem voltam alkalmazott - elvileg ugye adózásban kedvezményezett réteg -, mégis amellett érvelek, hogy egységes legyen az adó - bár alacsony, az alkalmazottaknak is... A magas elvonás gátolja a gazdaság természetes fejlődését, a mesterséges gazdaságélénkítés pedig egy szocialista gazdasági vívmány, szintén egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat szül.

benczur 2010.06.15. 09:52:59

A 2009-es intézkedéseknél valóban lényeges volt az szja versus munkáltatói járulék megkülönböztetés: amikor a munkakereslet van rövid távon veszélyben, és a bérek (mondjuk a lefelé ragadósság miatt) nem nagyon trudnak csökkenni, akkor a munkáltatói járulék csökkentése gyorsabb eredményt hozhat, mint az szja.

Hosszú távon (pár év?) már közel mindegy a dolog, a teljes adóék számít (sőt, igazából még az effektív áfa kulcsot is belevehetjük).

Egy kis önreklám:
Benczúr Péter - Kátay Gábor - Scharle Ágota - Váradi Balázs: Hogyan növelhető az adórendszer hatékonysága?

www.budapestinstitute.eu/uploads/adoref_iranyok_vitara_20100603.pdf

András, jó munkát a bloghoz!!!

sirlancelot 2010.06.15. 10:09:05

@akira2: én pedig világ életemben alkalmazott voltam/vagyok :)

a problémát legfőképpen abban látom, hogy iszonyat sok kiskaput, legális/féllegális/törvénytelen módszert fejlesztett ki a vállalkozói oldal a túlélésre hivatkozva, ami munkavállalói oldalról nincsen meg (jogosan)
és itt nem csak az szja a lényeg, hanem a járulékok is ugyebár
nem vagyok abszolút vállalkozóellenes, de tény, hogy a mai magyarországi egyéni vállalkozó, kis és közepes kkv szektor a lehetőségei szerint aluladóztatott
egy alacsonyabb terheléssel be lehetne vonni őket is egy vállalható teherviselésbe. Létezik az a mértékű adó, amelynek eltitkolása már egyszerűen nem éri meg ha az nem a működőképességet veszélyezteti.

Volt egy érdekes beszélgetésem nem is olyan régen a Balaton partján működő vállalkozókkal, aki körében azért igen jelentős a szürke/fekete gazdaság.
Ugye ilyenkor mindig az az indok, hogy e nélkül lehúzhatnák a rolót, nem éri meg legálisan csinálni mert veszteséges.
Mikor felvetettem az ötletet, hogy akkor lehetséges hogy maga a vállalkozás létjogosultséga kérdőjeleződik meg bennem, akkor meg nem is értették miről beszélek.Persze azt is aláírom, hogy a jelenlegi terhek, adminisztrációk és a követhetetlen szabályokat betartani szinte képtelenség.
Szóval tényleg szükséges a szemléletváltás adózás területén.

Oszkó Péter 2010.06.15. 11:04:22

András, jó írás, alkalom adtán majd összedobok rá egy hosszabb, kifejtős választ, most röviden írnám le a gondolataim. Néhány szempont ugyanis láthatóan kimaradt az elemzésből. Először is az idő előrehaladtával nem azért váltam kritikusabbá Orbán Viktor 29 pontjával kapcsolatban, mert bármiféle közönségnek meg akartam volna felelni, hanem azért, mert későbbi bejelentésekben elhangzott például, hogy az egykulcsos adó bevezetéséhez szükséges forrásokat nem költségvetési kiadások lefaragásával, még csak nem is az alacsonyabb jövedelemsávban keresők magasabb adóztatásával, hanem a minimálbér emelésével kívánja előteremteni az új kormány. Nehezen tudok elképzelni olyan elemzést, ami egy ilyen csomagról ki tudja mutatni a foglalkoztatást élénkítő hatást, sőt. Ez a lépés a vállalkozások terhelését növeli és a foglalkoztatás direkt csökkenésével járhat. Gondolom nem véletlen, hogy a minimálbér kérdése kimaradt az írásodból, hiszen ez teljesen átalakítja a csomag megítélését és nem feltétlen pozitív irányba. Valójában akkor vitatkoznék magam is a legkevesebbet a tervezett adólépésekkel, ha mellette kirajzolódnának azok a korábban ígért szerkezeti reformok, amelyeből elérhető bármiféle adócsökkentéshez szükséges költségvetési megtakarítás, s nem adóátcsoportosítások vagy burkolt adóemelések (pl. minimálbér emelése) ötletei rajzolódnának ki, amik egyre aggasztóbb irányt mutatnak.
Utaltál emellett a Gorodnichenko-Martinez-Vazquez-Sabirianova féle tanulmányra az orosz adóreformról. Az szerintem empirikus alapon éppen nekem ad igazat és nagyon korrekt módon bemutatja, hogy az egykulcsos adó bevezetése miért nem tudott érdemi hatást gyakorolni a foglalkoztatásra. A tb járulék csökkentés foglalkoztatásra gyakorolt hatásait viszont érdemes újragondolni a tavalyi hazai tapasztalatok alapján, amikor az uniós átlagnál lényegesen nagyobb recessziót tudott Magyarország "megúszni" egy átlag körüli munkanélküliséggel.
Általában ugyanis igaz szerintem az az állítás, hogy még a járulékcsökkentésnek is kevéssé vannak direkt foglalkoztatásnövelő hatásai (lásd a korábbi Orbán kormány sikertelen kísérleteit), hiszen a munkáltatói járulékok csökkenéséből fakadó forrásnövekményt a vállalkozások bármi másra, pl. beruházásokra, likviditási helyzetük javítására, esetleg profitkivonásra is használhatják, s új munkaerőt csak akkor vesznek fel belőle, ha azt a növekvő piaci igények szükségessé teszik. Ezzel szemben olyan helyzetben ugyanis, amikor a vállalkozások piacvesztése és forgalomcsökkenése során azonnali döntéseket kell hozni elbocsátásokról vagy munkaerő megtartásról, a vállalkozásoknál járulékcsökkentés formájában "otthagyott" források a foglalkoztatásra és a munkaerő megtartásra azonnali és érdemi pozitív hatással bírhatnak, hiszen közvetlenül finanszírozhatják a munkaerő megtartására tett kísérleteket.
Ilyesfajta döntésbefolyásolásra az egykulcsos adó nyilvánalóan alkalmatlan, hiszen abból direkt módon nem a vállalkozásokhoz jut forrás (sőt a minimálbér emelésével tőlük veszik el és rontják a foglalkoztatási viszonyokat). Erre persze lehet az a válasz, hogy 2011-ben már világgazdasági konjunktúra és robbanásszerűen növekvő piacok határozzák meg a vállalkozások helyzetét, de ezzel kapcsolatban én hadd legyek legalább is óvatos, és mondjam azt, hogy talán nem erre kellene gazdaságpolitikát és adóintézkedéseket tervezni, hanem olyan csomagot kellene összeállítani, amelyik minden körülmények között kiállja a helyét és nem remélt de bizonytalan feltételezésekre alapoz. Emiatt rövidtávon semmi okot nem látom a járulékcsökkentés helyett az egykulcsos adó előnyben részesítésére, hacsak azt nem, hogy az politikai szempontból inkább értékelhető lakossági hangulatjavító intézkedésnek.
Ráadásul az a folyamat, amit leírsz, hogy a munkabéralku során munkaadó és munkavállaló között amúgy is kialakul az a döntési kompromisszum, aminek eredményeként az szja csökkentés is hatással bír a munkaerőköltségre, az általában lehet igaz, Magyarországon azonban közvetlenül munkajogi előírásokba ütközik, így érvényesülése meglehetősen kétséges és korlátozott, legfeljebb évtizedek alatt lenne kimutatható. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy egy adóintézkedés a vállalkozások helyzetére azonnal, vagy évtizedek alatt gyakorolja a kívánt hatásokat.
Emiatt továbbra is úgy gondolom, hogy az egykulcsos adó általában a feketegazdaság visszaszorítása és a termelékenység vonatkozásában gyakorolhat pozitív hatásokat, azonban a foglalkoztatáson még jelen körülmények között sem képes javítani, sőt a minimálbér emelésével egyidejűleg még ronthaja is. Kár lenne ezért ilyenformán az egykulcsos adót úgy beállítani, mint ami egyszerre mindenre gyógyír tud lenni.

Üdv:

Oszkó Péter

Lajosbácsi 2010.06.15. 13:19:22

Azt gondolom, hogy az Oszkó megtette az adott keretek között, ami megtehető.
Igaz, nem vállalt sokat, de azt betartotta.
Az egykulcsos adó vitája valahol két világnézet ütközése is, mert amig a szolidaritásra, magas újraelosztásra épülő baloldali rendszer van és alacsony adókra és alacsonyabb újra elosztásra törekvő jobb közép.
Persze logikusan hagnzik a gazdag fizess, de a történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy az egyenlőségre való törekvés mindig megbukik. Mindig.
Mert nem motivál, se a gazdagot se a szegényt. A gazdag rühelli, hogy őneki kell minden terhet viselnie és hacsak teheti kibújik alóla, a szegény meg hozzászokik a támogatásokhoz és nem érzi magát öszönözve, hogy jobb minőségű munkát végezzen.
Rengeteg embertől hallani azt az ostobaságot, hogy nem akar túlótázni, mert akkor annyira sok adót kell fizetni, hogy kevesebb marad neki, mintha nem is túlórázna.
Érdekes, hogy ez nettó butaság milyen gyorsan elterjed és kiváló kifogás, hogy miért ne akarjanak túlórázni.
Az egykulcsos adó nagy előnye, hogy az adórendszer átlátható, még az egyszerű emberek számára is. Nem egy misztikus valami, ami csak arra jó, hogy lefejje őket, hanem egy konkrét %, amit könnyű kiszámolni.
Én biztos, hogy pezsgőt bontok jövő februárban, amikor először megkapom a 16%-al számolt fizetésemet.
Végre sok sok év után azt fogom érezni, hogy megéri dolgozni és nem csak azért dolgozom, hogy a fizetésem óriási részét elszedjék és elosztogatják. Persze még mindig így lesz, de legalább más érzés lesz és több marad a családi kasszában is.
És hiába mond mást az Oszkó, ha megmarad egy kicsivel több pénzem, akkor leszigetelem a házam, azonnal munkát adok másoknak.
Magyarország nagy hibája, hogy megfojtja a magas adókkal azokat, akik próbálnak egy kicsit jobb minőségű munkát végezni és belefásulnak.

Mr Thompson 2010.06.15. 14:26:20

Milyen az az elemző, aki kihagyja az intézkedés finanszírozásának a kérdését? Nem csak azért, amit Oszkó Péter mond (a minimálbér növelésének közvetlenül romboló hatása, mert hát legfeljebb nem az lesz végül a megoldás), hanem úgy egyáltalán. Állítólag "szakmai" blog, de odáig, hogy a legalapvetőbb gazdasági kérdést feltegyük azért nem terjed a szakmaiság, eh :(

Hiszen a nagyobb állami költségvetési hiány vagy a másutt megfizetendő magasabb adók vagy a csökkentett állami kiadások hosszútávon, makrogazdasági szinten igenis hatással vannak a gazdaság egészére, és nem kicsit befolyásolják a munkahelyteremtés ütemét és nagyságát sem. A megoldások mindegyikének többféle hatása is lehet, nem csak jó vagy rossz, ezeket most itt elemezni nem tisztem, de nem figyelembe venni ezen hatásokat egyszerűen hihetetlen logikai űrt hagy a blogíró levezetésében.

EconMatters 2010.06.15. 14:50:27

@benczur: A rövid táv - hosszú táv ügyben elfogadom, hogy egy sokk érvényesülése idején a rövid távon munkáltatói költségcsökkentést eredményező járulékcsökkentésnek kellett elsőbbséget adni. Hosszabb távon már az adóék az úr.

Péter, örömmel lapoztan bele az adórendszer hatékonyásáról készített tanulmányotokba. Egy a közpolitikai implikációknak teret adó összefoglalónak szívesen teret adnék itt a blogon. Ez történhet akár úgy, hogy Ti - a szerzők - vendkégként írtok egy vagy akár adőnemekre vontva több bejegyzést, vagy úgy, hogy én felteszek egz szubjektív vitaindítót és arra Ti reagálhattok. Mit szólsz?

EconMatters 2010.06.15. 15:13:37

@Oszkó Péter: Megtisztelsz azzal, hogy megjelensz a blogomon. A következő bejegyzés éppen azoknak a lépéseknek az együttes hatásairól fog szólni, amelyek az alacsonyabb mértékű egykulcsos SZJA-hoz, az adójóváírás kivezetéséhez és minimálbér beállításához kötődnek. Előre bocsátom, hogy szerintem a minimálbér - adójóváírás hatás elemzésénél el kell különíteni a hatást azokra nézve akik tényleg alacsony produktivitásuk miatt vannak minimálbéren és azokra is akik lebukás veszélyének minimilizálása mellett rejtik el a jövedelmüket az adóhatóság elől minimálbér bevallásával.

Az immár kiderült, hogy egyikünk sem tekinti sem az egykulcsos SZJA-t, sem a járulékcsökkentést valami foglalkoztatási csodafegyvernek. A rövid táv vs. hosszú táv kérdésében fennmaradt némi véleményeltérés. Jó lenne a hazai reálbéralkalmazkodás időtávjáról egy jó empírikus tanulmányt látni, de korántsem gondolom, hogy ennek az alkalmazkodásnak az időtávja évtizedekben mérhető. Az infláció továbbra is van annyira magas az eurózónán kívüli Magyarországon, hogy az éves nominális bérbeállításokon keresztül "van hely" a reálbérkorrekciót hamar megvalósítani a munkaügyi szabályok megsértése nélkül. (Itt most nem az infláció leszorítása vagy az euró bevezetése ellen kívántam érvelni csak egy tényt közöltem.)

EconMatters 2010.06.15. 15:24:55

@Mr Thompson: Kérlek legyél figyelmes arra, hogy ez az írás nem a költségvetési politika egészéről, hanem a munkára rakódó terhek csökkentésekor alternatívaként jelentkező SZJA csökkentés / egykulcsos SZJA vs. járulékcsökkentés dilemmájáról szólt. Figyelmedet a blogon megjelenő írások irányában továbbra is köszönöm, konstruktív észrevételeidet itt továbbra is szívesen látom.

Oszkó Péter 2010.06.15. 15:48:10

Kedves András, ha azzal a kérdéssel is foglalkozol, hogy hogyan lehet fellépni a fiktív minimálbéresek ellen, kérlek vedd figyelembe, hogy ezek közül összesen mintegy 300 ezer munkavállalóról van szó (ami arányaiban nem irreális), s a többi minimálbéres, azaz a túlnyomó részük önfoglalkoztató. Az önfoglalkoztatókkal kapcsolatos adó- és járulékfizetési szabályokon éppen ezért az idén radikálisan változtattunk és ennek eredményeként várható, hogy ha a szabályok változatlanul maradnak, akkor jövőre lényegesen csökkenhet azon adózók aránya, akik pusztán minimálbér után fizetnek adót és járulékot. A környező országok tapasztalataiból az látható, hogy ezen csoport ellen önállóan és célzottan is fel lehet lépni és nem szükséges hozzá elkaszálni azokat, akik ténylegesen a minimálbér közeli szinten keresnek, ahogy a vállalkozókat sem kell minimálbér emeléssel büntetni. Én inkább ezen intézkedések hatásait mérném és a szabályozást ilyen irányban fejleszteném. Egyetértek persze, hogy az adójóváírás ezzel együtt a jelen formájában nem fenntartható és szükséges annak a fokozatos, legalább részbeni kivezetése (lásd ezzel kapcsolatban a Reformszövetség korábbi egyértelmű állásfoglalását is), de szerintem az egy organikus reálbéremelkedéssel párhuzamosan végezhető el, és nem valamiféle mesterségesen felgyorsított minimálbér emelés segítségével, ami több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz. Továbbá azokat a tapasztalatokat is érdemes feldolgozni, amelyek azt mutatják, hogy az egykulcsos adót sikeresen bevezető más országok is megtartottak valamiféle adómentes jövedelemsávot az alacsony jövedelmekre, miközben a már említett módon szabályozási eszközökkel is határozottan felléptek a fiktív minimálbéresek ellen. Ezzel együtt várom az ezzel kapcsolatos írást, remélem nem lőttem előre el a puskaporomat.

EconMatters 2010.06.15. 16:19:20

Az érdeklődők figyelmébe: az econmatters.blog.hu-n indult vita egykulcsos SZJA - járulékok - foglalkoztatás ügyben immár megjelenik Oszkó Péter blogján is:

oszkopeter.blog.vg.hu/2010/06/15/vegre-ertelmes-szakertoi-vitak/

Mr Thompson 2010.06.15. 21:10:11

@EconMatters: Jelentem, figyelmesen olvastam a bejegyzésedet, és ennek tudatában írtam az első kommentemet is. De akkor még egyszer: nem tekintem szakmailag megalapozott elemzésnek azt, amely csak a szja vs. járulék csökkentés hatását vizsgálja, anélkül hogy megvizsgálná az egyenleg másik oldalát. Tehát pont azt kifogásolom, amit védekezésképpen előadsz: hogy nem is állt szándékodban a források kérdését az elemzésed tárgykörébe vonni.

Ha a véleményemre lennél kíváncsi, az élőmunkára rakodó terhek kérdése csakis tágabb összefüggéseiben vizsgálhatóak. A munkáltatók a teljes munkaköltségeket nézik munkahelyteremtés-megtartás-megszüntetés döntéseikben.
1) A nálunk megtelepedett multik számára a magyar munkabérek versenyképessége nem egy néhány százalékpontos csökkentésen múlik, márpedig pont a multiknál fizetett bérek azok, amelyek jelzésértékűek a többi hazai gazdasági szereplő számára.
2) A magyarok kkv szektor munkahelyteremtő képessége a versenyképes termék-szolgáltatás és az erre vonatkozó kereslet függvénye leginkább (kevésbé finoman fogalmazva, a magyar kkv szektor általában azzal küzd, hogy ebben az évben is sikerüljön annyit értékesítenie, hogy fedezze költségeit). Magyarán mind a multiknak, mind a magyar kkv-knak elhanyagolható előnyt jelent munkahelyteremtés szempontjából az a néhány százalékpontos költségcsökkentés amiről beszélünk... természetesen van az intézkedésnek előnye is, de csak indirekt (egyrészt magasabb nettó bérek magasabb fogyasztást és így magasabb keresletet jelentenek, másrészt a gazdaság kifehérítése is haladhat picit), a közvetlen munkahelyteremtő hatás meggyőződésem szerint nem mutatható ki.

Adott tehát egy hatásaiban igencsak bizonytalan lépés, ami viszont biztos, hogy pénzbe fog kerülni. Ennek a pénznek a származási helye pedig nagyon nem mindegy! Ha pl. a csökkenő adóbevétel fedezete egy fegyelmezettebb állami költekezés lenne, akkor két kézzel tapsolnék. Ha csak hitelből finanszírozzuk, akkor a szocialisták a 80-as évek eleje óta tapsolnak ennek. Ha a minimálbér megemelése a forrás, akkor meg emlékeztet arra, ahogyan egy 1998-as kormányintézkedés keretében megduplázták a minimálbért... Szóval nem mindegy.

No, ennyit gondolatébresztőnek és vitára hívónak :)

Kazantzakis 2010.06.16. 11:02:44

Kedves András!

Nagyon jó cikk! Egy rövid megjegyzés: a Tánya ezentúl sem lesz valami rettentő progresszív, mert a multik effektív adókulcsa 12% körül van...

Kedves Oszkó Péter!

Honnan tudjuk, hogy kb. 300 ezer az álminimálbéres? Ez azután is így van, hogy a Bajnai kormány bevezette a dupla járulékfizetési kötelezettség verzusz adóvizsgálat szabályt?

Köszönöm.

Oszkó Péter 2010.06.16. 20:31:14

Kazantzakis, félreérted. Nem 300 ezer az álminimálbéres, hanem az első negyedéves adatok szerint összesen nagyjából 300 ezer ember van minimálbéren munkaviszonyban bejelentve. Hajmeresztő és érthetetlen, hogy sokan miért beszélnek 1 milliós számokról, azt hiszem legutóbb Vámosi-Nagy Szabolcs nyilatkozott 1,1 millió minimálbéres munkavállalóról, pedig neki aztán igazán tudni kéne, hogy mi mit jelent és hogy mennyire félrevezetőek az ilyen hamis adatok.
Ezen túl van nagyjából 700 további adózó, akik minimálbér után fizetik az adótábla szerinti szja-t és a járulékokat, de ők nem munkavállalók, hanem ún. önfoglalkoztatók, azaz egyéni vállalkozók vagy társas vállalkozások tagjai és ezen a jogcímen biztosítottak. A probléma totális félreértésére és félrekezelésére vezet, ha valaki ezek után 1 millió minimálbérre bejelentett munkavállalóról beszél, hiszen az önfoglalkoztatóknál teljesen más a szabályozás, ők maguk jelentik be a saját járulékalapjukat, s esetükben a közelmúltig jogszerű lehetőség volt minimálbér után fizetni az adótábla szerinti szja-t és a járulékokat és azt meghaladó jövedelmet osztalékként kivonni vagy akár a társaságban hagyni (arról nem is beszélek, hogy a házipénztárból költenék el, hiszen az már eddig is adócsalásnak minősült). Ezt a kiskaput mi becsuktuk, és bevezettük azokat a szabályokat, amik nem csak tőlünk nyugatabbra, hanem más régiós országokban is léteznek, miszerint az önfoglalkoztatók is a tényleges keresetük után kell, hogy fizessék a járulékot (kissé leegyszerűsítve írtam most le az új szabályt, de ez a lényege). Ez célozza a tényleges probléma kezelését és szorítja vissza a nagyarányú minimálbérest, ráadásul pontosan céloz, és azokat adóztatja jobban, akit többet is keresnek, miközben nem bünteti a ténylegesen alacsony jövedelemből élőket. Ehhez képest persze az adótanácsadók valamiféle szövetsége ma már nyílt levélben kérte az új szabály hatályon kívül helyezését, lényegében azért lobbizva, hogy továbbra is csak a minimálbér után kelljen szja-t és járulékot fizetniük azoknak is, akik lényegesen többet keresnek, amit én elképesztő arcátlanságnak tartok, nem tudom van-e ország, ahol nyíltan lehet lobbizni az adókikerülés engedélyezéséért (persze a nyílt levél nem ezeket a megfogalmazásokat, hanem a sztenderd fordulatokat alkalmaz, mint pl. az adminisztrációs egyszerűsítés vagy a KKV szektor segítése). Ezzel együtt ez a fellépés is mutatja, hogy a fiktív minimálbéresek elleni fellépésre messze hatékonyabb az általunk elsősorban az önfoglalkoztatókra bevezetett intézkedés, mint az adójóváírás kivezetése, ami önmagában semmiféle motivációt nem teremt az eddig eltitkolt, vagy a járuléfizetés elkerülése céljából osztalékként kivont jövedelem legalizálására, sőt, inkább további ellenérdekeltséget gerjeszt. De a rossz adatok és hamis érvek terjesztése miatt lehet, hogy megpróbálom megelőzni Bodor Andrást, és még holnap én írok erről a témáról, így ő kerül könnyebb helyzetbe, hiszen használhatja az általam bemutatott adatokat (nekem egyelőre nyilván még több áll rendelkezésemre, mint neki), illetve csak kritizálnia kell, amit írtam :-) Azon még gondolkodom, hogy a vagyonadóztatást belekeverjem és ezzel hozzam kínos helyzetbe Andrást, hiszen a teljes problémakör kezelésére a vagyonadóztatás remekül ki tudná egészíteni azokat az intézkedéseket, amik a magasabb jövedelműeket is teljeskörű adó- és járulékfizetésre próbálják szorítani, de emlékeim szerint erről bizonyos politikai kötődéssel kvázi tilos beszélni :-) De még egyszer mondom, az ismert problémakör kezelésére az adójóváírás kivezetése és a minimálbér adóztatása praktikusan alkalmatlan, az adójóváírás visszaszorítására másért lenne szükség, én inkább a politikai védekezést érzem abban, hogy a ténylegesen alacsony jövedelműek megadóztatását a politika az adókikerülés elleni fellépés álcája mögé akarná bújtatni, miközben az ellen másképp sokkal hatékonyabban és eredményesebben lehet fellépni. De erről majd holnap kicsit részletesebben.

londres 2010.06.21. 11:53:26

Király cikk, teljesen egyetértek a munkáltató versus munkavállaló terhe abszolút önkényes különbségtétel, a piac szerintem sohasem foglalkozott ilyesmivel. Oszkó Péter védelmében viszont kiemelném, hogy valahol ennek a ténynek a napvilágra kerülését is szolgálta a szuperbruttó fogalmának bevezetése.

Minimálbér, önfoglalkoztató és társai esetén szerintem a kulcs az összesített effektív adóteher. Munkaviszony esetén egy normális mértékű jövedelem 65-70%-os összelvonást jelent, és még az osztalék összesített adóterhe is súrolja az 50%-ot (tao, szja, eho, hipa stb.) ezért egyik forma sincs igazán elterjedve.

Tudom ugrás a semmibe és az IMF valamint az EU is ki lenne akadva, de Mo-n egy drasztikus járulékcsökkentést kellene bevezetni az alacsony szja mellé. És ami a legfontosabb értelmes adóhatóságot, kőkemény revizorokkal, giga retorziók kilátásba helyezésével (no amnesztia).

üdv,
Londres
süti beállítások módosítása